A történetmesélés erejével csoport közös meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy huncut mosolygós Kisleány virágkoszorúval a fején.

A Kisleány nagyon szerette a virágos réten szedni a színes virágokat. Egy szép napon szivárvány jelent meg az égen, amiből apró Manótündérek jelentek meg, odamentek a kisleányhoz és elkezdtek vele játszani.

Kaméleon, a gonosz mostohája irigységében nem bírta elviselni a kisleány boldogságát, ezért bezárta őt. A Tündérek ezt látván elindultak segítségért, vándorúton megkeresni a Varázslót a varázsiskolában. Az útjuk során egy Fonalgyárba botlottak, ami kívülről szép és csillogó volt, és ahol tündérek csapatai kötötték a láncszemeket szivárványszínű fonalakból, de hamar rájöttek, hogy ez a mostoha gonosz varázslata alatt álló Gonosz Munkahely.

Arra járt éppen egy Kislegény, aki segített a Tündéreknek kijutni a gonosz helyről, eljutottak a varázsiskolába, megtalálták a Varázslót, aki a történetüket hallva adott nekik egy bájitalt. Mindannyian ittak a bájitalból, amitől óriásira erősödtek a szárnyaik, és nagyobbak lettek saját maguk szemében. Visszanéztek a vándorútra, látták, hogy mennyi nehézséget leküzdöttek, látták, hol szakadtak meg a kapcsolódások fonalszálai, és most már volt bátorságuk és erejük összekötni őket. Ahogy összekötötték, varázsütésre a gyárban dolgozó tündérek megszabadultak a gonosz varázslat alól, a kisleánynak pedig tündérszárnyai nőttek, és ki tudta szabadítani magát a gonosz mostoha fogságából, Visszatért a rétre, ahol rátalált a szerelem egy gyönyörű tündérfiú képében.

Elrepültek Tündérországba és boldogan éltek.