Barbika döntése

Barbika döntése

Egy szép júniusi napon a déli harangszó felcsendülése előtt látta meg a napvilágot egy ártatlan tiszta lélek. Akit dédmamája örömére Barbikának kereszteltek. Teltek múltak a hónapok, szép lassan növekedett. Szőke loknijaival és huncut mosolyával mindenkit levett a lábáról. Az első nagy változás az életében 2 évvel a születése után következet be, egy augusztusi napon. Testvére született, akit Tündérnek kereszteltek. Hát nem volt túl boldog tőle. Határozottan közölte a nagyival, neki nem kell testvér, a kórházban is hagyhatják.

Idővel a testvéri szeretet győzőtt. Segített az anyukájának a tesó gondozásában. Pár hónaposan már etette is, pattogatott kukoricával, főzőkolbásszal. Úgy gondolta, ha sír, biztos éhes. Együtt jártak a boltba, Barbika együtt sétált az anyukájával, míg Tündérke a babakocsiban utazott. Egyik ilyen alkalommal szeretett volna fogócskázni az anyukájával. Így előre szaladt. Hiába kérte az anyukája Barbikát, csak boldogan játszott tovább. Mikor haza értek az anyukája megbüntette. Barbika akkor nagyon megijedt. Nem lehetek boldog? Nem lehetek önmagam? És ekkor kezdődött egy félelemmel teli élet.

Ahogy múltak az évek a testvérek növekedtek, együtt játszottak. Néha sikerült Tündérnek rávenni Barbikát egy kis csíntalanságra. Ilyenkor mindig büntetés volt a válasz. Az évek múlásával a szülők egyre többet veszekedtek. Végül elváltak. Ez az időszak nagyon sok veszekedéssel, verekedéssel járt a szülők részéről. Ami Barbikában még jobban táplálta a félelmet. Majd nem soká új "apuka" került a házhoz. Akinek nagyon tetszett Barbika csendes, visszahúzódó természete. És úgy gondolta, hogy játszik vele felnőtteknek való játékot. Barbika még jobban magába zárkózott. Közben még egy testvérrel gyarapodott a család. Akit a két nővér nagy örömére Amáliának kereszteltek. Tündér nagyon féltékeny lett a kis trónfosztóra. Barbika pedig újra segített a kis tesó gondozásában. Már-már ő volt a pótanyukája.

Ahogy telt az idő Barbikából tinédzser lett, majd felnőtt. Szerelmek jöttek, majd mentek. De igazából senkinek sem nyílt meg. Egy hideg decemberi napon ismerte meg Tamást. Szerelem lett majdnem első látásra. A boldogság egy idő után elnyomássá alakult. Barbika kevés önbizalmát két lábbal tiporta. 5 év látszat-boldogság és gyötrelem után megszületett a kisfiúk Ámor. A pici babával Barbika egyedül maradt, akit nagy szeretettel gondozott és nevelt. Tamás se vele lenni sem elengedni nem akarta. Egyetlen dolog érdekelte, uralkodni Barbikán. Végül odáig ment, hogy megátkozta. Egy nyári napon Barbika mamájának el is dicsekedett vele. És meg is mondta neki, hogy karácsonyra eltemeti az unokáját. Csak egy dologgal nem számolt. Egy anya élni akarásával a fiáért. Szerencsére Barbika útjába az élet nagyon sok segítőt küldött. Így az átok okozta pofonok után mindig sikerült felállni a földről, és végül megnyerni a csatát. Ekkor elindult egy apró változás. Az önbizalom újra építése.

Sajnos az élet tartogatott még rosszat, a nagyszülők elvesztését, akiket a szüleiként szeretet. Kisebb, nagyobb csatákat, ahol az önbizalmát építhette lassanként. De jó is történt, amikor megismerte Aladint. Ekkor még nem tudta, hogy újra boldogságba csomagolja az önbizalom építését és a félelem leküzdését. Az újabb nehézségek közepette az évekkel ezelőtti önbizalom egyre hangosabban kiálltja, hogy meg tudod vívni ezt a csatát is. A sorra érkező segítőknek és a kis hangocskának köszönhetően a változás folytatódott. Nem volt hangos, inkább csendes, lassú folyamat.

A sok segítőnek nagyon hálás, akik fogták a kezét a harcok megvívásában. Mivel már nem bújik a félelem fala mögé, így már látja,hogy előtte nagy, gyönyörű út áll. Még sok boldogsággal és sikerrel. Mert elhiszi önmagáról, hogy bármire képes. Az élet számtalanszor a földhöz vághat, de mindenki maga dönt, hogy ott marad, vagy feláll. Barbika úgy döntött, hogy feláll, és élvezi az életet.