Hozzátartozói csoport téma: Tagadás

Nagyon fontos téma a függőség esetén a tagadás, több szempontból is:

Mit is jelent a függőségek dinamikájában a tagadás, miért és hogyan lehetetleníti el a függő gyógyulását, és mi lehet a kiút a tagadásból, illetve hogy a hozzátartozó oldalán hogyan jelenik meg, hogy van jelen életünkben, hogy lehet szembenézni vele.

Egy függő életében a legnagyobb és legveszélyesebb tagadás a függősége tényére vonatkozik. Sőt, vannak azok az állapotok, amikor a szer már életet veszélyeztet. Sajnos a közvetlen életveszélyig a beteg sokszor annyira védi a függősége tárgyát, hogy mindent elkövet a hárítás érdekében. Önmagának és másoknak is hazudik a nehézségeit illetően, bagatellizál és észre sem veszi, mennyi rombolást és kárt okoz a viselkedése a környezetének, kapcsolatainak, az életének.

Nincs addig gyógyulás és kimozdulás, amíg beszélni sem lehet a valóságról, vagy amíg a problémát tagadás övezi. Van egy pont, ahol a történet meg tud fordulni, vannak időkapuk, amikor lehetőség van bármit tenni, ezeket jó kihasználni. De az, hogy mikor és kinél tud a szembenézés megtörténni, nem csak a mi kezünkben van. Sokszor minden emberileg elképzelhetőt megteszünk, és így is vannak betegek, akik belehalnak, mert nem tudnak a függőségből kimozdulni.

Azt képviselem, hogy van összefüggés a hozzáállásunk, a támogatásunk, a függővel való kapcsolatunk és a gyógyulás esélyének sikeressége között. Nagyon fontos tudni tartani magunkban a Szent Ágostoni hozzáállást, miszerint „Szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt”. Meglátni az embert a függőség mögött, és azt, hogy nem vagyunk azonosak a cselekedeteinkkel. Harcolni érte, kapcsolódni vele, közben képviselni a szembenézést a helyzettel. Amellett, hogy elfogadjuk alázattal a másik sorsában betöltött szerepünk, minden meg kell tennünk, amit csak tudunk - őérte, magunkért, mindannyiunkért.

A közös gyógyulásért fontos szembenézni saját tagadásainkkal, mert ezáltal lehet a gyógyulófélben lévőt is támogatni a saját szembenézési folyamatában. Hozzátartozóként mi is tagadhatjuk sokáig a helyzet súlyosságát, magunkban is felmentve a szerettünk, kibúvókat és mentségeket találva ki neki. Nehéz lehet felvállalni a függőséggel való viszonyunk, hiszen a kapcsolat közvetett, mivel nem mi iszunk. Ám fontos elismerni, hogy közünk van hozzá, hiszen a mi szerettünkkel, így velünk is történik. Hatással van az életünkre, következményekkel jár, kezdeni kell vele valamit.

A gyógyulás családi szinten ott kezdődik, amikor a hozzátartozó is elismeri a szerepét a rendszerben, a nehéz érzéseit és fájdalmait a történetben. Amikor szembenéz saját magával és elkezd tudni magáról beszélni, nem csak a függőjéről és annak függőségéről.

A gyógyulás legfontosabb mérföldköve, amikor hozzátartozóként merünk szembenézni azzal, milyen tudattalan hasznot hoz számunkra ez a kapcsolat.